Már régóta terveztem egy forgóváz összehasonlítás-félét, lévén a modern teherkocsik alatt általában a négy-öt gyakran használt típus valamelyike van, így nem nehéz sok különböző gyártó értelmezését összegyűjteni. A Märklin kocsival most már még egy versenyzőt állhat oda a többi mellé, úgyhogy igazán időszerű a dolog. Ezzel a forgóváz típusát is elárultam, de szerintem érdekes egy kicsit bővebben megismerni. Akit nem érdekel az ilyesmi az görgessen át a keretesen.

(fotó: Markus Giger, CC BY-SA 2.5 CH)

Az Y25 típusú forgóvázat az 1950-es évek végén fejlesztette ki az SNCF, hogy az elterjedt Minden-Dorstfeld (ORE) típus helyett legyen egy, a kevésbé kanyargós francia vasúthálózatra megfelelő tulajdonságokkal rendelkező forgóváz (ez de lexikonszagú egy mondat lett).  Létezik öntött és hegesztett keretű változata (nekünk az utóbbi érdekes). A jellegzetes, végei felé elvékonyodó hossztartókat középen szekrényes keresztartó, végeiken U-tartók kötik össze. A csapágyvezetékeket a hosszartók alsó övlemezére hegesztéssel rögzítik. A forgóváz rugózását a csapágytokok két oldalán elhelyezett duplex csavarrugók biztosítják, a lengéscsillapításról a csapágyvezeték belső oldalán elhelyezett súrlódásos lengéscsillapítók gondoskodnak. Bár elég idős konstrukció, de a mai napig népszerű egyszerű, olcsó gyárthatósága miatt, ennek megfelelően az európai műhelyekben a javításához szükséges tudás is megvan.

(forrás: Urbán Lajos. Vasúti nagylexikon, de.wikipedia.org)

(forrás: rotaie.it)

Az összehasonlításhoz (hívjuk így jobb híján) végül hét gyártó járműveit szedtem össze, kihagyva egy korosabb Jouef kocsi forgóvázát, mivel a katalógusképeket elnézve az újabb modelljeik forgóváza megegyezik a Rivarossival (mindkét cég a Hornby tulajdonában van). Pontozni, sorrendet felállítani nem fogok, inkább csak a benyomásaimat osztom meg egy-egy kép kíséretében.

Märklin

Első látásra tetszetős a Märklin egy darabban fröccsöntött megoldása, a matt felület miatt mind közül ez tűnik a legkevésbé műanyagnak. A csapágytok apró részletei és a féktuskók nagyjából stimmelnek, bár kissé elnagyoltak, és az egész forgóváz vaskosnak tűnik. Emellett a forgóváz végén lévő keresztmerevítő csak funkcionális, a legkevésbé sem próbálja utánozni az eredeti hajlított formáját.

Fleischmann

Szintén egy darabból van a Fleischmann forgóváz és a matt felület is hasonló, az apró részletek kifejezetten szépen, élethűen vannak megmunkálva. Különösen tetszik a (valamiért csak az egyik oldalon meglévő) tamponnyomott tengelytávot jelző felirat és a kerekek egészen valósághű profilja. Viszont a féktuskók a régi, olcsó modellek stílusában a forgóvázmaszk többi részével egy síkban vannak, az amúgy filigrán forgóváz végein a keresztmerevítők pedig kifejezetten otrombák.

Roco

Az eddigiektől eltérően a Roco forgóváz két elemből áll, a forgóvázkerethez apró körmökkel csatlakozik a féktuskókat és a fékrudazatot imitáló alkatrész. Ez az egyik legkiegyensúlyozottabb darab, a kijezetten szép részletek (hordrugók, csapágyfedél felirata) mellett nincs kilógóan csúnya, elnagyolt részlet. A hossztartók végét összekötő keresztmerevítő formája követi az eredetit, noha egyszerű négyzet-szelvény U-tartó helyett. A forgóváz megjelenését kicsit rontja a fényes, ordítóan műanyag felület.

Tillig

Nem véletlenül került a Roco mögé a felsorolásban, felépítését, formáját tekintve nagyon hasonlít az előzőhöz a Tillig forgóváz (annyira, hogy csereszabatosak egymással). A részletek nagyjából stimmelnek, de kicsit elnagyoltak, különösen a lengéscsillapítók. A féktuskók és a fékrudazat a Rocóhoz hasonlóan korrekt, a forgóváz legnagyobb hibája a nagy menetellenállás.

Rivarossi

Különös szerzet a Rivarossi szerkezete, amely három fődarabból áll: a kereszttartókat és a féktuskókat megformázó alkatrészhez csavarok rögzítik a két forgóvázmaszkot. Másik érdekessége a forgóváznak, hogy a csapágyfedelek különálló alkatrészek. Ennek van az egyik legszebb, U-profilú keresztmerevítője, igaz  a vonószerkezet miattcsak a kocsi közepe felé néző részen (persze a többi fogróvázon is van kivágás). A kissé elnagyolt lengéscsillapító illetve a csapágyfedelek sorjái rontják egy kicsit az amúgy tetszetős összképet.

Piko

Egyetlen darabból áll a Piko megoldása is, de nem kell szégyenkeznie a bonyolultabb felépítésű darabok mellett sem. A féktuskók szerintem ezen a legszebbek, ezen kívül sem különösen szép, sem különösen csúnya részlete nincs. Az egydarabos kivitel miatt viszont a fékrudazat ezen is teljes egészében hiányzik, emellett az övlemezek "laposak" kicsit.

Albert-modell

Egyértelműen az élmezőnybe tartozik az Albert-modell két fődarabból (keret és fékrudazat) álló forgóváza. A csapágyfedél, a keresztmerevítő és a fékrudazat szerintem különösen szép, emellett pedig kivetnivalót nem találni rajta. A futása korrekt, emellett ebben a gyűjtésben egyedülálló módon a tengelyvégek kis bronzperselyekben futnak a forgóváz műanyagja helyett.