Lassan át is nevezhetném a blogot Bazegblognak, még a másról szóló posztokban is emlegetem, mintha amúgy nem szerepelne eleget. A többi mozdony meg csak dolgozik szépen, és az egy szem róla szóló posztnak is örülhet, mert ez azt jelenti, hogy nem szedem szét állandóan atomjaira. Bazeget viszont megint szétszedtem teljesen, és átesett egy átfogó átalakításon, de tulajdonképpen lehet remotorizációnak is nevezni. Ez elsősorban az árammal átjárt részeket érintette, a motorral együtt az áramszedést is lecseréltem egy saját készítésű változatra, valamint a dekóder-ajlzatot tartalmazó NyÁK-ot is újragyártottam. A motorcserét korábban megfelelő (azaz a mozdonyba biztosan beférő) motor hiányában halasztottam el, ezalatt azonban az is világos lett, hogy a mozdony fő baja a bizonytalan áramszedés, így annak átépítése is felkerült a tennivalók listájára.
A paneldarabok kivagdosása viszonylag gyorsan ment, ezután egy darabig elszöszmötöltem a tervezéssel. A mozdonyban még a kisebb motorral együtt sincs sok hely, ezért felső panelen sokáig töprengtem az alkatrészek elrendezésén. Ez a többi munkafolyamatot is hátráltatta, mert a maratni valókat egy füst alatt akartam elintézni.
Az eredeti nagy műanyag keret helyett az áramszedésnek két kisebb darabot vágtam ki, amiket az eredeti keretet csavarjai tartanak. A nehezék alatti darabra a két tengely közé fúrtam oldalanként két lyukat, majd a gitárhúrból levágott darabokat fogóval hajtűformára hajtva átdugtam a lyukakon, és forrasztással rögzítettem. Ezután a lefelé kiálló acélhuzalokat kétfelé hajtottam. A panelre került még egy kis függőleges közdarab, ami az izzót tartja a megfelelő magasságban.
A mozdony másik végében lévő paneldarabnál lényegében "megfeleztem" ezt az elrendezést, két sarokba fúrtam két-két lyukat, a gitárhúrt pedig aszimetrikusan hajlítottam meg, a hajtű egyik szárát alig pár milliméteresre hagyva. Forrasztás, még egy hajlítás, kész vagyunk:
A dekóderfoglalat legyártása okozott némi fejtörést, az előzőhöz ugyanis kényelmesen felhasználhattam a szabványrács szerinti furatokat az alapanyagnak használt pórbapanelen, most viszont egy töküres panelre kellett volna szabványrács szerint lyukakat fúrni. Nem is sikerült elsőre, ezért végül visszavezettem a korábban már sikeresnek bizonyult módszerre. Egy darab próbapanelt sablonnak használva készítettem nyolc lyukat, majd ezeket felfúrtam két milliméterre. A többi furathoz a kinyomtatott tervet ráragasztottam a félkész panelre, és azon keresztül fúrtam a furatokat jelölő köröknél. Ezt követte a mintázat felrajzolása alkoholos filccel, a maratás végül az alkatrészek beforrasztása (jó, időrend nem nagyon van ebben a posztban, mert valójában az egész amolyan "egy lépés itt, egy lépés ott" módon zajlott).
Az utolsó próbatétel az ismert "kösd össze az összetartozókat" című iskolai feladat drótokra átírt változata volt. Nehezítés gyanánt a végén az egésznek be kellett férnie a kaszni alá. Több átrendezést követően végül több drót is a motor és az azt tartó műanyaglap között átbújva bukkan fel a panel forasztási pontokat tömörítő végénél, hogy a panel fölött legyen hely a dekóder drótjainak. Az analóg próbák biztató eredménye után (nem olvadt tócsává az egész) hamar digitális üzemre váltottam, elsőre nem túl jó eredménnyel, mert a mozdony minduntalan elakadt. Mint kiderült, egyszerűen az áramszedők szorultak igazításra, mert ívekben nem mindegyik ért hozzá a számára kijelölt kerékhez (vagy bármi máshoz). A végeredmény tehát a korábbinál csendesebb, megbízhatóbb és teljesen változatlan megjelenésű mozdony:
