Nos, pillanatnyilag ez:

A korábbi évekre jellemző pangáshoz képest egészen nagy változások történtek azóta, hogy nagyjából két éve (tényleg ilyen rég volt?) felmerült bennem az átépítés gondolata. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy rohamléptekkel haladna az építés, főleg mert csak hétvégén vagyok a terepasztallal egy helyen. A munka nagy részét ennek megfelelően tavaly nyáron végeztem el, az új pályatervet késznek nyilvánítva pár nap alatt lebontottam majdnem mindent a terepasztalról, végre rendes léckeretet építettem a hátsó hosszanti toldásnak, megépítettem az új pályaterv egy kicsit egyszerűsített változatát és azon melegében meg is untam. Utólag persze elég nyilvánvaló, hogy a bontás előttitől csak néhány vágánykapcsolatban eltérő dupla-dilikörös elrendezés nem lesz sokkal izgalmasabb az eddiginél.

Az így nyilvánvalóvá vált probléma kettős, bár mindkettő tulajdonképpen annak következménye, hogy csak egy állomás van. Egyrészt három vonatnál több nem nagyon fér el a pályán, ráadásul az éppen nem mozgó vonatok mindenképp az állomási vágányokon tolonganak. Kicsit hülyén is néz ki a dolog, a félreállított vonat útban is van olykor, meg így a változatos közlekedéshez állandóan pakolászni kell a vitrinből a sínekre és fordítva. Másrészt meg nincs igazán honnan hová mennie a vonatoknak, a keringés közben csak az egy szem állomáson állhatnak meg. A képen látható új terv ebben a formájában persze nem javít ezen, csak a tervezett tárolóvágányos toldalékkal együtt. Ezt mondjuk jó lenne gyakorlatban is kipróbálni, de ahhoz meg kell építenem a kitalált tolópados megoldást.

Eközben egy másik szálon haladva az elektronikát próbálgatom nagy lendülettel, mivel a megújult terepasztal egy-két szakaszán foglaltságérzékelés is lesz a jelzők és a fénysorompó kedvéért. Ha sikerül összekapnom magam (nem valószínű, ezt a posztot is vagy fél éve írom), a következő poszt erről fog szólni.