Egy hónapja fedeztem fel az egyik egyetemi tanszék honlapján, hogy van lehetőség saját tervezésű alkatrészek nyomtatására, ami érthető módon felkeltette az érdeklődésemet. Elsőre nem is tudtam, mit nyomtassak ki, a lehetőséget tárháza elég nagynak tűnt. Aztán eszembe jutottak az évek során elhagyott vagy eltört ütközők, amik helyett újat rendelni vagy nem is lehet, vagy egy kisebb rablással ér fel az áruk. Szóval ezennel megérett az idő a Zzemoki-féle egyendarabokból úgy-ahogy kireszelt pótlások kiváltására.

Abban nem voltam biztos, hogy a tanszék nyomtatója képes lesz ilyen apró alkatrészekkel megbirkózni, de egy próbát mindenképpen megért a dolog. Elsőre nem is sikerült, mert a nyomtató egy alapréteggel kezdi a nyomtatást és arra építi fel magát a kinyomtatandó formát. Erről viszont a sík ütközőtányérok nem akartak lejönni, így nem lehetett egyben leszedni az ütközőket. Mindezzel együtt az eredmény meggyőző volt, a törött ütközők viszonylag jól passzoltak a helyükre.

Szerencsére az eltávolítás nehézségeire kétféle megoldás is felmerült, az ütközőtányérok domború kialakítása és az ütközőtányér közepére helyezett vékony csap is jónak bizonyult. Az így elkészült második kísérlet viszont az előzőnél kevésbé lett méretpontos, a csapok a kelleténél lehelletnyivel vastagabbak voltak. A tört felületek miatt persze amúgy sem úsztam volna meg reszelőzsír nélkül, ezután egy réteg akrilfestékkel adtam életszerűbb színt az ütközőknek.

A tartálykocsi és a bajor személykocsi ütközőjén valamennyire látszanak a dolog korlátai. Előbbin a műanyag rétegzettségét kicsit kihozta a festés, előtte nem nagyon látszódott, utóbbi pedig kicsit vaskosabb lett a gyári változatnál. Ezzel együtt is egyetlen gyári pótalkatrész árának a töredékéből sikerült pótolni öt ütközőt és egyben kipróbálni a 3D nyomtatást is, úgyhogy számomra teljesen megérte.