A lecsóba...

2015. február 06. - SomiTomi

Sokat agyaltam, hogy valamilyen felvezető poszttal indítsam az új blogot, amiben jól összefoglalom az eddig vasutazással töltött időszakot. A megírásának viszont tulajdonképpen neki sem álltam, úgyhogy végül is az a döntés született, hogy elkezdem amolyan "in medias res" módon. Elvégre az eposzok is így kezdődnek.

A legfrissebb történések a Piko Br106-ost érintik, ugyanis kicseréltem a kerekeit (végre már). Történt ugyanis, hogy az egyik keréken megsérült a galvanizált (?) védőréteg, és ettől a mozdony áramszedése lényegében megszűnt működni. Úgyhogy egy időre parkolópályára állt, illetve nekiálltam új kerék/kerekek után nézni. Ez jó hosszúra nyúlt, mert (látszólag) hiába kérdezősködtem a fórumokban, illetve nézelődtem a német eBay-en. Elkeseredésemben még egy német modellezőnek is írtam, aki a saját mozdonyát H0 pur szabvány szerint építette át. Végül aztán nem Németországból szereztem kerekeket (bár az RP25-ös kerék elég nagy királyság lett volna), hanem a már említett fórum segítségével egy itthoni modellezőtől vásároltam egy teljes garnitúrát és egy hiányos hajtást (pótalkatrész sose rossz alapon). Ehhez képest a kerék lecserélése viszonylag rövid időbe került, még a megfelelő célszerszám legyártásával együtt is (az enyém persze nem ilyen szép).

Mindezt értelemszerűen próbamenet követte, de az sem volt olyan egyszerű, mert dekóder éppen nincs a mozdonyban. A beforrasztott dekóder ugyanis nem igazán szerelésbarát megoldás, és a dekóder drótjai sem szeretik. Ezért nemrég elindult bennem a vezérhangya, hogy dekódercsatlakozó kéne a mozdonyba. Aki ismeri a típust az tudja, hogy ez erősen elvetélt ötlet, mert általában már a dekódernek is a mozdonysúlyból kell helyet vágni. Ennek ellenére egy méretre vágott próbanyákból megcsináltam a prototípust, ami jól is működött, csak nem fért be a mozdonyba (nem ment rá a mozdonyszekrény), úgyhogy kipróbálás után el is bontottam. Így viszont a lecserélt kerék próbamenetét analóg vezérléssel kellett megcsinálnom, ami jelentősen nehezít, hogy nincs semmilyen analóg trafóm. Végül a "segédüzemi" (azaz a házak világítását, meg az egyszem jelzőt, illetve váltóállítót tápláló) állítható trafót kötöttem a sínhez egy erősen Mekkmester jellegű interface  segítségével. Ettől a mozdony mozgása kicsit darabos lett (a trafó feszültsége 1,5 voltos fokozatokban állítható), de arra jó volt, hogy az áramszedés működőképességét ellenőrizzem. Végül néhány felvételt is csináltam a fényképezőgéppel, ezen mellesleg a terepasztal nagy része is megfigyelhető, meg az is, hogy a fényviszonyok teljesen alkalmatlanok fényképezésre.

 

***: ez egy link, de persze nem lehet ugyanazt a színt kiválasztani, mint amit az oldaldoboz használ. A HTML-t meg hiába szerkesztem, gondolom a sablon linkformázása felülírja. Hogy a sablonban miért ugyanaz a link színe, mint a szövegé, azt passzolom. A CSS-hez meg kevés vagyok.

Frissítés: még mindig nem értek a CSS-hez, de valahogy elértem, hogy aláhúzza...

A bejegyzés trackback címe:

https://somitomi.blog.hu/api/trackback/id/tr627117349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.