Modellvasút, a világmindenség, meg minden.

Vasútmodell fotózás 1×1

2017. március 25. - SomiTomi

Nem vagyok profi fotós, nem is tartom magam különösebben jó fotósnak, de szerencsére a mai fényképezőgépekkel viszonylag kis erőfeszítéssel is egészen jó képek készíthetők. Kis ügyességgel az ember egész meggyőzően tud profinak tűnő képeket csinálni. Ha máskor nem is, egy-egy modell eladásakor jól jöhet, hogy nem a miénk a leghomályosabb, legsötétebb kép a börze topikban.

Tehát lerakjuk a lefotózni kívánt modellt a terepasztalra és lefotózzuk. Ennek eredménye az esetek többségében az, hogy az élesen kirajzolódó háttér közepén a vagont balladai homály fedi:

img_0718_medium.JPG

A nulladik tanács (ami tulajdonképpen szabály) tehát: kapcsoljuk be a makró módot. Ezt a mindenütt jelen lévő természetfotós-lobbi ártalmas befolyása miatt a legtöbb fotógépben modellmozdony helyett egy kis virág jelöli. Ha így teszünk, mindjárt más az eredmény:

img_0717_medium.JPG

Ilyenkor persze a háttér lesz homályos, de az úgysem az érdekel minket, jobb is, ha nincs ott semmi. Egy egyszínű háttér (fal, papírlap) nem tereli el a figyelmet a témáról (ennyi művészkedés azért nem árt), és a mindjárt szóba kerülő lámpák elhelyezése is egyszerűbb egy szekrény vagy íróasztal tetején.

img_0728_medium.JPG

Lámpák nélkül ugyanis nehéz jó képet csinálni. A fenti képen látható sötétségre az ember első reakciója, hogy bekapcsolja a vakut, amivel legtöbbször sikerül túlexponálni az objektívhez legközelebb eső dolgokat. A mennyezeti lámpával sem érünk el sokat, szóval kénytelenek leszünk bevetni pár asztali lámpát. Közben nem árt elsötétíteni a szobát (bármilyen logikátlannak tűnik), mert az ablakon beszűrődő szórt fény képes kékre festeni a kép egyes részeit. Szerintem a legjobb módszer, ha a fényképezőgép két oldalára teszünk le egy-egy lámpát, de érdemes kísérletezni különböző elrendezésekkel. Alternatív megoldásként kimehetünk a szabadba, ahol minden irányból egyformán éri a modellt a fény. A módszer nyilvánvaló hátránya, hogy alkalmazása időjáráshoz és napszakhoz kötött, ráadásul a sérülékeny modellt ki kell vinni a vadonba.

Ezen a ponton már egészen jól néz ki a fénykép, lustábbak itt be is zárhatják a posztot. A többiek viszont alkalomadtán próbálják meg ugyanezt úgy, hogy jó messziről ráközelítenek a modellre a fényképezőgéppel. Ettől meglepően sokat változik a kép, mivel csökken a széleslátószögű objektívekre jellemző hordótorzítás. Utóbbi főleg akkor tud látványos lenni, ha merőlegesen fotózzuk egy kocsi oldalát (ami a képen egy rajzfilm-szivarra fog hasonlítani), ilyenkor érdemes megpróbálni távolabbról lefotózni egy "teleobjektíves" beállítással. Apró bónusz, hogy az előző képpel összehasonlítva sokkal élesebb a kocsi távolabbi vége.

img_0741_medium.JPG

Ezzel a beállítással aztán bevethetjük a szegény ember stúdióhátterét egy A3-as méretű rajzlap formájában, amit a modell alá-mögé kell elhelyezni úgy, hogy a képkivágásból mindenhol kilógjon a széle. A lapot ne hajtsuk meg, hanem hagyjuk meg a természetes ívét, így a képen nem lászik a talaj és a háttér találkozása.

img_0743_medium.JPG

Ezután minden tudásunkat bevetve már katalógusfotókat idéző képeket tudunk csinálni a fehér semmiben lebegő vagonról:

img_0742_medium.JPG

Mindezeket persze bőven van még hova finomítani, például merevebb papírlapot fényvisszaverő felületként használva játszani a megvilágítással. De  ennél nagyjából az én fotóstudásom sem terjed tovább, úgyhogy most abba is hagyom.

A bejegyzés trackback címe:

http://somitomi.blog.hu/api/trackback/id/tr4312349171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.